A macska és a madarak
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy macska, aki nagyon szerette a madarakat. De nem úgy, ahogy a többi macska. Ő nem akarta megenni őket, hanem játszani velük. Minden nap felmászott a fára, ahol sok madár fészkelődött, és beszélgetett velük. A madarak eleinte féltek tőle, de hamarosan rájöttek, hogy ő nem árt nekik. Sőt, nagyon kedves és vicces volt. Ezért elfogadták őt, mint barátjukat.
A macska boldog volt, hogy ennyi barátja van. De volt valami, ami hiányzott neki. Szeretett volna repülni velük. De nem tudta, hogyan tegye. Próbálkozott ugrálni a fáról, de mindig leesett. Próbálta lengetni a farkát, de az sem segített. Próbálta kérni a madarakat, hogy tanítsák meg neki, de ők csak nevettek rajta.
- Te nem tudsz repülni – mondták neki. – Te macska vagy, nem madár. A macskáknak nincsenek szárnyaik.
- De én akarok repülni – mondta a macska. – Olyan szép lehet az égben szállni.
- Hagyd abba ezt a bolondságot – mondták a madarak. – Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy. Te is szép vagy a magad módján.
A macska nem adta fel. Elhatározta, hogy megtalálja a módját, hogyan repülhet. Elment hát a bölcs bagolyhoz, aki a legmagasabb fa tetején lakott.
- Jó napot kívánok – mondta a macska udvariasan.
- Jó napot – bólintott a bagoly.
- Megkérdezhetem valamit?
- Persze.
- Hogyan tudok repülni?
A bagoly meglepődött. Nem értette, hogy mit akar a macska.
- Hogyhogy repülni? – kérdezte.
- Igen. Szeretnék repülni a barátaimmal.
- Milyen barátaiddal?
- A madarakkal.
A bagoly még jobban meglepődött. Nem hallott még olyan macskáról, aki barátkozik a madarakkal.
- Te barátkozol a madarakkal? – kérdezte.
- Igen. Ők nagyon kedvesek velem.
- És nem akarod megenni őket?
- Nem. Csak játszani velük.
A bagoly csodálkozva nézte a macskát. Látta rajta, hogy őszinte és jószívű. De azt is látta, hogy naiv és álmodozó.
- Hallgass ide – mondta neki. – Te nem tudsz repülni. Te macska vagy, nem madár. A macskáknak nincsenek szárnyaik.
- De én akarok repülni – mondta a macska makacsul.
- Akkor is hiába akarod – mondta a bagoly türelmetlenül. – Ez ellenkezik a természettel. A macskák nem repülnek.
- De miért? – kérdezte a macska.
- Mert így van rendjén – felelte a bagoly. – Minden élőlénynek megvan a maga helye és szerepe a világban. A madarak repülnek az égen, a halak úsznak a vízben, a macskák pedig futkároznak a földön. Ez a rend.
- De én nem érzem magam jól ebben a rendben – mondta a macska. – Én szeretnék más lenni.
- Ez ostobaság – mondta a bagoly. – Nem lehetsz más, mint ami vagy. És nem is kell. Te is értékes vagy a magad módján. Ne akarj változtatni magadon, hanem fogadd el magad olyannak, amilyen vagy.
A macska elszomorodott. Látta, hogy a bagoly nem segít neki. Ezért elköszönt tőle, és továbbment.
A bagoly pedig utána nézett, és megrázta a fejét.
- Szegény macska – gondolta magában. – Olyan szerencsétlen, hogy nem tudja megbecsülni magát. Pedig ő is csodálatos teremtmény.
A macska pedig nem adta fel. Elhatározta, hogy megtalálja a módját, hogyan repülhet. Elment hát a ravasz rókához, aki a mező szélén lakott.
- Jó napot kívánok – mondta a macska udvariasan.
- Jó napot – mosolygott a róka ravaszul.
- Megkérdezhetem valamit?
- Persze.
- Hogyan tudok repülni?
A róka felvonta a szemöldökét. Nem értette, hogy mit akar a macska.
- Hogyhogy repülni? – kérdezte.
- Igen. Szeretnék repülni a barátaimmal.
- Milyen barátaiddal?
- A madarakkal.
A róka elnevette magát. Nem hitt a fülének. Olyan macskáról, aki barátkozik a madarakkal.
- Te barátkozol a madarakkal? – kérdezte gúnyosan.
- Igen. Ők nagyon kedvesek velem.
- És nem akarod megenni őket?
- Nem. Csak játszani velük.
A róka még jobban nevetett. Látta rajta, hogy buta és naiv. De azt is látta, hogy lehetőség van benne.
- Hallgass ide – mondta neki. – Én tudom, hogyan tudsz repülni. De nem ingyen mondom meg neked.
- Mit kérsz cserébe? – kérdezte a macska reménykedve.
- Csak egy kis szívességet – mondta a róka ravaszul. – Van egy kis bajom egy tyúkkal, aki túl messze lakik tőlem. Ha elhozod nekem vacsorára, akkor megmondom neked a titkot.
A macska habozott egy pillanatig. Nem tetszett neki az ajánlat. De annyira szeretett volna repülni, hogy beleegyezett.
- Rendben – mondta. – Hol találom ezt a tyúkot?
A róka elmondta neki az útbaigazítást, majd elküldte őt.
A macska pedig elindult a tyúk felé. De ahogy ment, egyre rosszabbul érezte magát. Tudta, hogy nem helyes, amit tesz. Hiszen ő nem akart ártani senkinek. Csak játszani akart a madarakkal.
Így ért oda a tyúk házához. A tyúk éppen kukoricát csipegetett az udvaron, amikor meglátta őt.
- Jaj, egy macska! – kiáltotta ijedten.
A macska odament hozzá, és megszólította:
- Jó napot kívánok – mondta udvariasan.
- Jó napot – felelte a tyúk félve.
- Megkérdezhetek valamit? – kérdezte a macska.
- Mit akarsz? – kérdezte a tyúk.
- Hogyan tudok repülni? – kérdezte a macska.
A tyúk meglepődött. Nem értette, hogy mit akar a macska.
- Hogyhogy repülni? – kérdezte.
- Igen. Szeretnék repülni a barátaimmal.
- Milyen barátaiddal?
- A madarakkal.
A tyúk elcsodálkozott. Nem hallott még olyan macskáról, aki barátkozik a madarakkal.
- Te barátkozol a madarakkal? – kérdezte.
- Igen. Ők nagyon kedvesek velem.
- És nem akarod megenni őket?
- Nem. Csak játszani velük.
A tyúk megkönnyebbült. Látta rajta, hogy őszinte és jószívű. De azt is látta, hogy álmodozó és tévedésben van.
- Hallgass ide – mondta neki. – Te nem tudsz repülni. Te macska vagy, nem madár. A macskáknak nincsenek szárnyaik.
- De én akarok repülni – mondta a macska.
- Akkor is hiába akarod – mondta a tyúk. – Ez lehetetlen. A macskák nem repülnek.
- De miért? – kérdezte a macska.
- Mert ez a természet rendje – felelte a tyúk. – Minden élőlénynek megvan a maga képessége és korlátja. A madarak repülnek az égen, a halak úsznak a vízben, a macskák pedig futkároznak a földön. Ez a rend.
- De én nem érzem magam jól ebben a rendben – mondta a macska. – Én szeretnék más lenni.
- Ez butaság – mondta a tyúk. – Nem lehetsz más, mint ami vagy. És nem is kell. Te is csodálatos vagy a magad módján. Ne akarj változtatni magadon, hanem fogadd el magad olyannak, amilyen vagy.
A macska elszomorodott. Látta, hogy a tyúk sem segít neki. Ezért elköszönt tőle, és továbbment.
A tyúk pedig utána nézett, és mosolygott.
- Szegény macska – gondolta magában. – Olyan ártatlan, hogy nem tudja megbecsülni magát. Pedig ő is csodás teremtmény.
A macska pedig nem adta fel. Elhatározta, hogy megtalálja a módját, hogyan repülhet. Elment hát az okos teknőshöz, aki a tó partján lakott.
- Jó napot kívánok – mondta a macska udvariasan.
- Jó napot – bólintott a teknős bölcsen.
- Megkérdezhetem valamit?
- Persze.
- Hogyan tudok repülni?
A teknős elgondolkodott. Nem értette, hogy mit akar a macska.
- Hogyhogy repülni? – kérdezte.
- Igen. Szeretnék repülni a barátaimmal.
- Milyen barátaiddal?
- A madarakkal.
A teknős bólintott. Hallott már olyan macskáról, aki barátkozik a madarakkal.
- Te barátkozol a madarakkal? – kérdezte.
- Igen. Ők nagyon kedvesek velem.
- És nem akarod megenni őket?
- Nem. Csak játszani velük.
A teknős mosolygott. Látta rajta, hogy őszinte és jószívű. De azt is látta, hogy álmodozó és makacs.
- Hallgass ide – mondta neki. – Te nem tudsz repülni. Te macska vagy, nem madár. A macskáknak nincsenek szárnyaik.
- De én akarok repülni – mondta a macska.
- Akkor is hiába akarod – mondta a teknős. – Ez lehetetlen. A macskák nem repülnek.
- De miért? – kérdezte a macska.
- Mert ez a természet rendje – felelte a teknős. – Minden élőlénynek megvan a maga képessége és korlátja. A madarak repülnek az égen, a halak úsznak a vízben, a macskák pedig futkároznak a földön. Ez a rend.
- De én nem érzem magam jól ebben a rendben – mondta a macska. – Én szeretnék más lenni.
- Ez nem butaság – mondta a teknős. – De nem is bölcsesség. Ez ábránd. És az ábrándok néha veszélyesek lehetnek. Ha túlságosan ragaszkodsz hozzájuk, akkor elveszítheted magadat.
A macska meglepődött. Nem értette, hogy mit akar mondani a teknős.
- Mit értesz az alatt, hogy elveszíthetem magamat? – kérdezte.
- Azt, hogy elfelejtheted, ki vagy valójában – felelte a teknős. – És hogy mi az, ami igazán fontos számodra.
- Mi az, ami igazán fontos számomra? – kérdezte a macska.
- Azt neked kell kitalálnod – mondta a teknős. – De ha engem kérdezel, akkor azt mondom, hogy a barátság.
A macska elgondolkodott. Eszébe jutottak a barátai, akikkel annyit játszott régen. Vajon hiányolják őt? Vajon boldogok nélküle?
- Talán igazad van – mondta a macska. – Talán nem kellene annyira akarnom repülni. Talán elég lenne csak szeretni a barátaimat.
A teknős bólintott.
- Szerintem ez egy jó döntés – mondta. – De ha mégis repülni akarsz, akkor van egy ötletem.
- Mi az? – kérdezte a macska kíváncsian.
- Gyere velem – mondta a teknős, és elindult a tó felé.
A macska követte őt. A tó partján megálltak egy nagy lufi mellett, amit egy kosár tartott.
- Ez egy léghajó – mondta a teknős. – Ezzel tudsz repülni az égen.
A macska csodálkozva nézte a lufit.
- Hogyan működik? – kérdezte.
- Úgy, hogy beleteszek egy kis gázt, ami könnyebb, mint a levegő – magyarázta a teknős. – Így felfelé emeli a lufit és a kosarat is. Ha pedig kiengedem belőle a gázt, akkor lefelé ereszkedik.
- Értem – bólintott a macska. – És te honnan szerezted ezt?
- Egy utazótól kaptam ajándékba – mondta a teknős. – Ő is szeretett repülni, de már megöregedett, és nem bírta tovább. Ezért nekem adta ezt, hogy én is élvezhessem.
- Ez nagyon kedves tőle – mondta a macska.
A mese vége így hangzik: - Igen, nagyon kedves tőle – mondta a teknős. – És én is szeretnék kedves lenni veled. Ezért felajánlom neked, hogy velem jöhetsz egy körre a léghajóval.
A macska meghatódott. Nem hitte el, hogy a teknős ilyen nagylelkű.
- Tényleg? – kérdezte. – Nem bánod?
- Dehogy bánom – mondta a teknős. – Hiszen te is a barátom vagy.
A macska boldogan ugrott a kosárba. A teknős pedig beengedett egy kis gázt a lufiba, és elindította a léghajót.
A léghajó felfelé emelkedett, és hamarosan elérte az ég színét. A macska elámult. Olyan szép volt minden odafentről. Látta a zöld mezőket, a kék tavat, a színes virágokat és a szabad madarakat.
- Milyen gyönyörű! – kiáltotta örömmel.
- Ugye? – mosolygott a teknős. – Én is így éreztem, amikor először láttam.
A macska odafordult hozzá, és megölelte.
- Köszönöm, hogy elhoztál ide – mondta hálásan. – Te vagy a legjobb barátom.
- Én is köszönöm, hogy velem jöttél – mondta a teknős. – Te is a legjobb barátom vagy.
Aztán együtt repültek tovább az égen, és élvezték a szépséget és a barátságot.
