Ha vannak határaim, azt jelenti, tisztelem magam, tudok és merek dönteni, tudok és merek bűntudat nélkül nemet mondani.
A határok meghúzása mindig rólunk szól
A határok meghúzása mindig rólunk szól, sosem a másik emberről. Nem azért húzok határokat, hogy a másiknak megmondjam, eddig, ne tovább, hanem azért, hogy egy biztonságos létet teremtsek magamnak és egy biztonságos kapcsolatot teremtsek „nekünk”. A határok kijelölése által egy biztonságos teret teremtek, amiben egyértelműen megfogalmazott és kimondott, mi fér bele, és mi az ami nem.
A határhúzás az, ami megteremti a kereteit annak, hogy a saját értékrendem szerint tudjak élni, és a saját céljaim felé tudjak haladni.
Meddig mehetsz el?
Elsőre azt gondolnánk az énvédelem a cél, az önazonosság elérése a cél. Igen is meg nem csak. Bár a határok meghúzása valóban rólunk szól, arról szól, meddig mehetsz el anélkül, hogy sérülne a kapcsolat, egy biztonságot is ad, mert az egészséges határkijelölés által tudni fogod, hogy meddig mehetsz el, azaz addig elmehetsz, anélkül, hogy sérülne a kapcsolat.
Miért olyan nehéz mégis a határhúzás?
A határok felállításával kapcsolatban van egy tévhit, mégpedig az, hogy a határhúzással a másik ember felé rosszat teszünk. Ha nemet mondunk kívánságaira, akkor nem szeretjük, megbántjuk, önzőek vagyunk. Vagy éppen az, hogy Ő nem fog szeretni minket. Szeretve lenni pedig jó!
Pedig nem.
A határhúzás képességének megtanulása rendkívül fontos. A határok keretek, amelyek megmutatják a környezetünknek, hogyan jó viszonyulni hozzánk, és hogy miért vagyunk felelősek. Bár a határ egyfajta távolságot is jelent, azonban segít megtartani egyéniségünket, saját értékeinket. És kapaszkodót nyújt a másiknak.
Ha nem húzod meg a határaidat
Ha nem húzod meg a határaidat, akkor előbb-utóbb kellemetlenül fogod érezni magad a kapcsolataidban és akár el is távolodsz azoktól, akikkel szemben azért nem képviseled magad, mert nem akarod őket megbántani, vagy mert attól tartasz, hogy nem fognak szeretni.
Súlyos esetben a kapcsolatok tönkre is mehetnek, mert az, aki nem húzza meg a határait, nem tud önazonos sem lenni, az előbb-utóbb nem fogja jól érezni magát a másik ember társaságában, kivonódik, leépíti a barátságot, párkapcsolatot vagy családi kapcsolatot.
Ha az ember önként nem meri, nem tudja, nem akarja stb. meghúzni a határait, az sokszor az élet kényszeríti rá.
Milyen okai lehetnek annak, ha valaki nehezen húzza meg határait?
- Bűntudata lehet azzal kapcsolatban, határai meghúzása hogyan hat majd a határsértőre.
- Bűntudata lehet önmagával kapcsolatban, határai meghúzása miatt önző, vagy hideg.
- Félelmet érezhet a másik fél haragjától, vagy attól, hogy elhagyják, elutasítják.
- Az alacsony önbecsülés is állhat a háttérben, illetve az a téveszme, hogy amit akarunk, illetve amire szükségünk van, kevésbé fontos, mint amit mások akarnak és igényelnek
- Sokszor nincs mintánk arra nézve, hogyan húzhatnánk meg a határainkat.
A határok felállítása nem más, mint tisztelet
A határok felállítása nem más, mint tisztelet. Saját magam, az emberi méltóságom tisztelete, ugyanakkor a másik ember tisztelete is. Tisztelem a másikat annyira, hogy bármit elmondhatok neki.
A határok felállítása nem más mint útmutató. Útmutató, hogy hogyan építsük fel kapcsolatainkat úgy, hogy hosszútávon is működőképes legyen.
A határok különböző típusai közé tartoznak a fizikai, szexuális, érzelmi vagy mentális, szellemi vagy vallási, pénzügyi és anyagi, az időhatárok, valamint a nem alkudható határok.
Ha valaki képes bűntudat nélkül nemet mondani, az egy példa a határhúzásra. A határok pedig egyértelmű elvárások és felelősségek kialakításával javítják a kapcsolatokat. Ezek a határok segítenek abban, hogy a párkapcsolatban lévő felek tiszteletben tartsák önmaguk és egymás igényeit és értékeit.
