A sírás nem gyengeség.
A sírás egy felszabadító lehetőség, hogy kapcsolódj érzelmeidhez.
„Az egyik exem, évek óta nem sírt. Elpoénkodta a szakításunk is. Pedig nagyon fájt. Azért szakítottunk, mert nem tudott közel kerülni az érzelmeihez. Most sem, eddig sem, utoljára huszonévesen sírt. Csak közben az érzései, érzelmei léteztek. Nem tűntek el, belülről feszítették, önvédelmi mechanizmusokat indítottak be, falakat építettek. Eltávolították tőle azokat embereket az életéből, akik igazán közel álltak hozzá, a kapcsolatai sorra zátonyra jutottak, de igazából önmaga és az érzései között építette a legnagyobb falat. Olyan erős falat épített, hogy nem tudott már kapcsolódni a saját érzéseihez. A racionalizmusba menekült, az érzelmei megélése helyett. A végén már képtelen volt kimondani, hogy „szeretlek”….”
A nem sírás pszichológiája
„A sírás egy végpont és egy új kezdet. A megtisztulás kezdete.”
https://pszichoforyou.hu/siras-pszichologiaja/
Sírunk mert fáj, sírunk mert őrölünk, sírunk mert meghatódunk, sírunk, ha csordultig vagyunk érzelmekkel. A könnyek potyoghatnak fizikai és emocionális okok miatt is, de nézzük a lelki okokból keletkező sírást.
A sírás a gyengeség jele és szégyellnivaló?
Ha olyan családban nőttünk fel, ahol az érzelmekről nem volt szó, sőt kimondottan tabutéma, ott az elfojtás, mint elhárító mechnizmus, könnyen belénk ivódik. A probléma persze orvosolható technikákkal és belső munkával.
A túlzott engedelmességen túlmenően a sírni képtelenség az is lehet, hogy a könnyeket a gyengeséggel azonosítjuk . Ez inkább azokra a férfiakra vonatkozik, akiket gyerekkorukban arra tanítottak, hogy „ ne hullassanak könnyeket, mint a lányok”. Így amikor felnőnek, nem tudják tisztelni sem saját érzelmeiket, sem a körülöttük élők érzelmeit. Az érzelmi helyzetre adott válaszuk nagyon racionális lenne, és elutasíthatják az érzelmek kifejezését, sőt a felismerésüket is.
Baj ha nem tudunk sírni?
Nem, semmi baj nincs.
- ? A nem sírás csak a veleszületett erőről tanúskodik? Azt mutatja, hogy képes vagy erősebben és érettebben kezelni a dolgokat anélkül, hogy az érzelmek akadályoznák a jó döntéshozatalt?
- ? A sírás értelmetlen, és csak gyengének tűnsz, és bosszant minden körülötted lévő embert, és kínos érzést kelt?
Igen. Valami nincs rendben.
Azok az emberek, akik nem tudnak sírni, gyakran elszakadnak érzelmeiktől. Védelmi mechanizmusainkat egészen kicsi korunktól kezdve fejlesztjük, és a rendelkezésünkre álló választási lehetőségek nagyon korlátozottak, elménk korlátozott képességei miatt ebben a korosztályban.
Ha valaki „természetes” reakciója a felkavaró helyzetekre az, hogy tartózkodó, távolságtartó, kerülő stb. valószínűleg ennek a személynek a védekező mechanizmusa irányítja érzelmeit (gyakran abban gyökerezik, hogy erősnek kell tűnnie stb.).
Mindannyiunknak megvan a saját módszere a helyzetek és érzelmek megélésére vagy kezelésére.
Koncentrálj arra, hogy az legyél, aki vagy, nem pedig arra, amilyennek hagyományosan elvárják.
Gondolj a mulasztásaidra, vágyaidra, igényeidre, ambícióidra, és dolgozz azok megvalósításán. Tedd azt, amit olyan régóta szerettél volna. Most van rá a legjobb alkalom!
Éld az életed! Légy az aki lenni szeretnél! Tedd, amit a szíved mond! Legyen a boldogság a prioritás!
„A depresszió súlyos esetei lelassítják az érzelmeket, így az ember a sírókört elindító kiváltó ok nélkül hagyja. Max Hamilton, aki 1960-ban megalkotta a depressziós skálát, egy 1967-es tanulmányában megjegyezte, hogy a súlyos depressziós betegek „túllépnek a síráson”, és sírásbiztos állapotba rendeződnek.”
Scienceline
A pszichopaták és a szociopaták nem szoktak sírni. Talán azért, mert semmit sem találnak igazán szomorúnak, vagy talán azért, mert nem tudják, hogyan tegyék.
Vannak, akik nem tudnak sírni, mert gyerekkorukban annyira engedték mások parancsának, hogy fokozatosan elfelejtették belső hangjukat. Ezeknek az egyéneknek még felnőtté válása után is alig vagy egyáltalán nincs fogalmuk érzéseikről, tetszéseikről/nem tetszéseikről, és extrém esetekben még biztonságukról és veszélyeikről sem.
Kifelé keresik a jelzéseket és a mások véleményét, mivel az idő múlásával elveszítik belső iránytűjüket. Az érzéseikkel való kapcsolat elvesztése ahhoz vezet, hogy nem tudnak megfelelően reagálni a helyzetekre.
Valószínűleg nem figyelnek a testi érzéseikre sem, ami azt eredményezi, hogy nem vigyáznak kellőképpen magukra.
A sírásnak adaptív szerepe is van. Akkor sírunk, amikor nem tudunk érzelmileg megbirkózni a helyzettel, vagy kontrollálni a vele járó feszültséget. Ilyenkor a sírás segít az érzéseink feldolgozásában, és a felgyülemlett feszültség levezetésében.
Semmi jó nem származhat abból, ha kényszeríted magad, hogy ne sírj, és nem igazán tudom, miért akarod ezt megtenni.
Ahogy eső nélkül sincs szivárvány, úgy könnyek nélkül sincs boldogság.
