A kerítés és a barátok
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy fiú, aki nagyon szerette a barátait. Minden nap együtt játszottak a mezőn, ahol sok virág és pillangó volt. A fiú boldog volt, és úgy érezte, hogy semmi sem zavarhatja meg a békét.
Egy napon azonban egy idegen jött a faluba. Egy gazdag úr volt, aki azt mondta, hogy meg akarja venni a mezőt. A falusiak nem akarták eladni neki, mert tudták, hogy ez a gyerekek kedvenc helye. De az úr nem törődött velük. Azt mondta, hogy ő a törvény, és ha nem adják oda neki a mezőt, akkor erővel elveszi.
A falusiak nem tudtak mit tenni. Féltek az úrtól, és nem akarták veszélyeztetni az életüket. Ezért eladták neki a mezőt, és elköltöztek másik helyre. A fiú és a barátai pedig szomorúan búcsúztak el egymástól.
Az úr pedig elkezdte építeni a kerítést körül a mezőt. Azt akarta, hogy senki se léphessen be oda. Csak ő akarta élvezni a virágokat és a pillangókat. De ahogy építette a kerítést, egyre magasabbra és vastagabbra tette. Végül olyan lett, hogy még ő sem látott ki belőle.
A fiú gyakran visszalátogatott oda, és szomorúan nézte, hogy csak egy félelmetes ódon nagy kerítést lát, a régi szép virágos mező helyett.
Egy napon hatalmas szélvihar tépázta meg a környéket, és amikor a fiú ismét visszatért, látta, hogy az egyik léc elmozdult a kerítésen. Kíváncsi volt, mi lett a szép kerttel és az öreggel. Látta, hogy a magas kerítés nem engedi be a napfényt, a kertből eltűntek a növények, és a pillangók. Az öreg egyedül kucorog egy padon, de amikor meglátta a kisfiút odajött, és megkérdezte tőle, mit keres itt.
A kisfiú elmesélte neki, hogy gyermekként itt játszott a barátaival, és mennyire jól érezte magát itt. Az öregember bizonytalanul egy pillanatra megremegett, és egy mosoly futott végig az arcán. Rájött, hogy a kerítés nem csak védelmet jelent, hanem el is zárja a többiektől.
Aztán ismét eltűnt a mosoly és az öregember görnyedten visszaült a padra.
Az öregember rájött, hogy a kerítés nem csak megvédte őt a külvilágtól, hanem el is zárta tőle. És hogy talán lemaradt valamiről, ami fontos lehetett volna számára. Például a barátságról. Ezért érezte magát bizonytalannak és hiányosnak.
Life coachként azt gondolom, ez a történet azt tanítja nekünk, hogy néha érdemes lebontani a falainkat és nyitni mások felé. A kapcsolatok nagyon fontosak és sokkal boldogabbak vagyunk, ha van valaki, akivel megoszthatjuk az életünket.
