A négy alapvető viselkedési típus: önmagunk és a környezet elfogadása/ elutasítása.
„OK vagyok, OK vagy.”
„OK vagyok, OK vagy.” Ez a kifejezés a tranzakcióanalízis alapvető céljának legelterjedtebb összefoglalása, ami pedig abban áll, hogy az egyén érje el és erősítse meg azt az alapvető álláspontot, hogy minden ember értékes. Alapvető hitvallásunk szerint minden ember önmagában értéket képvisel („OK”), és mint ilyen, képes a változásra, fejlődésre és az egészséges interakciókra.
| Én OK vagyok, te nem vagy OK | Én nem vagyok OK, Te OK vagy |
| Én nem vagyok Ok, Te nem vagy Ok | Én OK vagyok, te OK vagy |
A környezetünkhöz való viszonyulásunk sokféleképpen megfigyelhető vagy kategorizálható, azonban megfigyelhetünk négy olyan alapszituációt, amely meghatározza kommunikációnkat egy adott helyzetben.
A négy alapvető viselkedési típus
| Agresszív viselkedés: alapja a saját vélemény és érdek érvényesítése, akár mások érdekei felett, illetve azok figyelmen kívül hagyásával. Alapképlete: én OK vagyok – te nem vagy OK | Behódoló viselkedés: az előző ellentéte, jellemzője a konfliktuskerülés és mások jogainak érvényesítése a saját érdek felett: ilyenkor az egyén a másik érdekét a sajátja elő/ fölé helyezi, mivel annak kielégítését fontosabbnak tartja. Alapképlete: én nem vagyok OK – te OK vagy |
| Manipulatív viselkedés: ilyenkor az egyén nem bízik meg sem magában, sem pedig a másik félben, ezért célját rejtett, burkolt módon próbálja meg elérni (a manipuláció legtisztább esete). Alapképlete: én nem vagyok OK – te sem vagy OK | Asszertív viselkedés: önelfogadás és mások elfogadása, önérdekérvényesítő magatartás, amely a másik érdekét is tiszteletben tartja Alapképlete: én OK vagyok – te is OK vagy. |
A sikeres kommunikáció alapja, az „én OK vagyok, te is OK vagy” viszony, és az aktív figyelem.
Az asszertív kommunikáció kifejlesztésére azért van szükség, mert a konfliktusos vagy stresszhelyzetekben a résztvevők hajlamosak a gyors harc vagy menekülés taktikája közül választani (fight or flight), amelyek közül azonban egyik megoldás sem járhat valós sikerrel (mivel mindkettő valamilyen formában a konfliktusból való kilépést, annak gyors lezárását célozza, megoldás helyett).
Az asszertív avagy önérvényesítő kommunikáció mások és saját magunk tiszteletben tartásán alapul a kommunikációban az egyén képessége arra vonatkozóan, hogy a környezetével agresszió nélkül és gátlás nélkül kommunikáljon. Az önérvényesítő kommunikáció azt jelenti, hogy képesek vagyunk nyugodtan, hatékonyan és agresszió kifejtése nélkül kimondani gondolatainkat, véleményünket, miközben a másik véleményét is meghallgatjuk.
